A kellemetlen leheletet többször is megtapasztalhatja élete során, például miután valami igazán fokhagymásat evett, vagy ha egy jó ideje nem mosott fogat. A szakmai nyelven „halitosis” néven ismert kellemetlen lehelet (vagy egyszerűen „szájszag”) egy rendkívül gyakori probléma, ami kortól és nemtől függetlenül bárkit érinthet.
A kellemetlen leheletet első sorban a szájban élősködő baktériumok okozzák, amelyek az ételmaradékok, fehérjék, és bőrsejtek elfogyasztásával kellemetlen szagú kénes vegyületeket eresztenek ki magukból.
Lássuk, hogy mik vezetnek a kellemetlen lehelet kialakulásához, és hogy mit tehetünk ellenük!

A szájban leledző baktériumok

A nyelv tövénél számos üreg és rés található, amelyek tökéletes búvóhelyek a szájban tenyésző, kellemetlen szagokért felelős baktériumok számára.
Habár léteznek nyelvkaparók, amelyek segíthetnek eltávolítani a nyelve letelepedett baktériumokat, valójában nincs konkrét bizonyíték arra, hogy ezek az eszközök ténylegesen használnának, ha a kellemetlen leheteltről van szó. Még ha sikerül is eltávolítani ezeket a baktériumokat, rövid időn belül újra letelepednek ezeken a helyeken.
A probléma abból ered, hogy a szájszagot okozó baktériumok egy jó része a nyelv tövében tenyészik, ahová a legtöbb nyelvkaparó nem ér el anélkül, hogy ne okozna öklendezést (és ez a fogkefékre is vonatkozik).
Egy jó megoldás lehet olyan lenyelhető készítményeket alkalmazni, amelyek útjuk során felveszik a küzdelmet a kellemetlen gázokat kieresztő baktériumokkal.

 

A fogakon termelődő lepedék

A lepedék valójában egy baktériumokból álló, természetes bioréteg, amely a fogakon képződik, és a kénes vegyületek kibocsátásával szintén kellemetlen leheletet okozhat.
Fontos rendszeresen ellátogatni a fogorvoshoz, de még az alapos, szakszerű fogtisztítás eredményei is csak rövid ideig tartanak, és nem sokkal a kezelés után újra kezdetét veszi a baktériumok terjedése az ember szájában.
Fontos tehát napi szinten ügyelni a szájhigiéniára. A napi kétszeri fogmosás, illetve a fogselyem használata mind elengedhetetlenek ehhez.

Ha Önnél is elérkezett az ideje egy alapos fogkő eltávolításnak, keresse fel rendelőnket most!

 

Fokhagyma és egyéb hagymák

A hagymafélék családjába tartozó zöldségek (vöröshagyma, fokhagyma, stb.) tele vannak kellemetlen szagú kénes vegyületekkel. Amikor összenyomódnak, egy allicin nevű vegyület képződik, ami a hagymák erős aromájáért és illatáért felelős (ami a szájban már inkább szagnak érződik).
Mi tehát a teendő, ha nem szeretnénk egy életre búcsút mondani a konyhaművészet egyik legfontosabb hozzávalójának? Kezdésképpen érdemes evés után rövid időn belül (de nem azonnal) fogat mosni, és fogselymet használni, ha a fogás kifejezetten fokhagymás volt. Sajnos készülni kell rá, hogy a fokhagymás lehelet a későbbiekben visszatér majd, ugyanis a fokhagyma vegyületei akár két napig is a szervezetben maradhatnak, és a tüdőn keresztül visszakerülhetnek az ember leheletébe.

 

Szárazság

A nyál segít „kimosni” a baktériumokat az ember szájából, éppen ezért, ha szánk kiszárad, akkor ez előnyt ad a baktériumok elterjedésének. A száj kiszáradása sajnos többféle gyógyszer mellékhatása lehet, és, ha az ember egyszerre több ilyet is szed, akkor a probléma csak tovább fokozódik.
Szerencsére a megoldás egyszerű: fogyasszunk rendszeresen vizet, illetve rágjunk cukormentes rágógumit, ugyanis a rágás serkenti a nyáltermelést a szánkban.

 

Különféle betegségek

A fogíny megbetegedése okozhat kellemetlen leheletet, akárcsak egyes allergiák, a laktózérzékenység, illetve a cukorbetegség is. Ha például a cukorbetegség nincs megfelelően kezelve, akkor a szervezetben beindulhat a ketózis (amikor a test glükóz helyett zsírt kezd el felhasználni az energiatermeléshez), ami gyümölcsös, vagy körömlakkhoz hasonlító szagú leheletet okozhat.
Amennyiben a lehelet krónikusan kellemetlen szagú, és a fenti megoldások egyike sem válik be, mindenképpen ajánlott minél előbb fogorvoshoz fordulni, illetve végeztetni egy általános, alapos vizsgálatot is, hiszen könnyen lehet, hogy a probléma forrása nem közvetlenül a szájban keresendő.